Temerin Község
Tudjon meg többet a községről és történelméről
Elhelyezkedése
Temerin község (város) községi központ Szerbiában, a Vajdaság dél-bácskai körzetében. A 2004-es évi adataiból, a község 170 km2-en terül el, amelyen 15.657 ha mezőgazdasági terület, a többi 10 hektáron pedig erdő van.
A község központja Temerin. E község 3 helységből áll. A 2002-es évből származó adatokból Temerinnnek 28.275 lakosa volt. Két évvel később a natalitás -3, a dolgozók száma pedig 5788. Községünknek 4 általános és 1 közép iskola van.
Község három településből áll:
- Temerin
- Járek
- Szőreg
Temerin község dél-kelet Bácskában helyezkedik el. Keletről határos Zsablya, északról Szenttamás, nyugaton Verbász községgel, valamint délen Újvidék várossal.
Temerin fejlődése Újvidék város közelségének köszönhető. Temerin 170km2 majdnem trapéz alakú területen fekszik, amely északnyugat- délkelet írányába húzódik. Szélessége, amely Szőreg-Temerin írányt képezi, 14 km, valamint Járk-Temerin vonalon 11 km hosszú. Község határát mesterséges vonalak képezik melyek általában egyenes vonalúak. Egyetlen természetes határa a Jegricska folyó, amely a község északkeleti határán helyezkedik. A délkeleti oldalon a határt a Nagy római sánc alkotja.
Összevéve Vajdaság domborzatát, Temerin a bácskai löszterasz déli részén terül el, amely teljesen sík domborzatnak mutatkozik. A Jegricska folyó a község északi részén gyüjti magába más kissebb erek, barák vizét. Bebizonyított hogy meleg, ásványvizes forrás is van Temerinnek. Talajösszetétel igen egyenletes és ez nagy termékenységet ad. Többfajta csernozem alkotja a község területének felszínét. Folyópartok mentén mocsaras árterületek és szlatyinák vannak.
Temerin község három faluból áll: Temerin, Járek és Szőreg, amely négy kataszterre van felosztva: Temerin, Járek, Szőreg és Kamendin. A község földrajzi elhelyezkedése nagyonis kiválló. Három igen fontos út szeli, melyek közül az egyik az E-75-ös nemzeközti út, mely Belgrád-Újvidék-Szabadka irányába Magyarországra vezet. 1984 óta használatban van az Újvidék-Szenttamás közti út amely a község nyugati oldalát szeli. A másik fontos útvonal az M-22 út (amely maaz E-5 nemzetközi út) szintén abba az irányba húzódik. Az M-22 kissé keletre húz az E-75-től és Szőreget szeli. A harmadik fontos útvonal regionális jellegű (R120) mivel összeköti Újvidéket, Járekon és Temerinen keresztül, Becsével, Zentával és Kanizsával. Szőregen és Temerinben is, mind három útvonal szeli a szintén regionális jellegű útat, amely Hodzsák-Zmajevó-Szőreg-Temerin-Zsablya írányban helyezkedik. Innen a főút, a Tiszán át, Nagybecskerekhez és a többi bánáti városba vezet. A község délkeleti részét valamint két faluját is szeli az a vasútvonal, amely Újvidéktől Zsablyára, majd Becsére és Zentára vezet.
A község történelme
Írott dokumentum formájában Temerin először 1332-ben jelenik meg, egy pápai elismerő levélben amely Laurentius de Temerinek, a helyi plébánosnak, a pápai adó fizetéséről szól.
Temerin 1526-ig a Magyar Királysághoz tartozott. Onnantól a török uralom alá került. Abban az időben telepedtek be egész Bácskába és így Temerinbe is a szerb lakosság.
A szerb lakosság neve irott formában először a Szegedi könyvben jelent meg 1560/1561-ben. A helyi knéz neve Radic Stepan. 20 portát adóztattak abban az időben és a bejövetel a feudális adóbol 5922 érme volt. 1722-ben Temerin szerb település volt 183 szerb háztartással és három pravoszláv pappal: Misko, Mihajlo és Petar. A házak száma növekedett állandóan. 1769-ben 208, 1773-ban 283, 1786-ban pedig 215 szerb háztartás volt. Abban az évben öt pravoszláv pap dolgozott és élt Temerinben, ebből ketten miséztek.
Az első hadi térkép is ebből az időből származik, mutatja, hogy a település a Grisza bara mellett halad, négy sor házból áll és egy 13 kilóméteres árok veszi körül.
Északnyugaton Temerin, Szöreg és Nádaly közt volt Almás falu, nemegészen a Jegricska partján. Almás megtalálható már 1664-ből származó térképen. 1709-böl származó I. Miler térképén a település északon fekszik Újvidékől. A híres újvidéki történész, Érdujhelyi, nagy figyelmet szentel erre a településre, mivel hogy lakossai később Újvidékre költöztek. Onnan ered a városrész neve is, Almás és a pravoszláv templom máig is Almási templom.
Temerin lakossai 1699-tól 1800-ig kamarák voltak, ami annyit jelent hogy nem jobbágyok. 1772-ből származó bírósági adatban ezt írja: 30 éves az iskola, tehát 1742-ben építették, itt megtanulnak olvasni, írni, imádkozni és plébániai dalokat énekelni. Az iskolai költségeket a község állta és a tanítót is fizette, ezért egy pap volt megbízva. Temerin knéze 1720-ban Radojica Parastinac, 1725/26-ban Joszim Ratkovity valamint 1730-ban Mladen Kusovin volt. 1770 után helyi knéz Gaja Grujity volt, aki ezen a poszton maradt néhány évig is.
A nagy és szép pravosláv templom (Krisztus menybemenetele) is arra utal hogy Temerin gazdag település volt. A templom a mai Boszanszka utca bal felén helyezkedett, a 2-10 számok alatt. Hadi térképek és hitkönyvek is bizonyítják a templom létezését. Ezekből valamennyit őriznek a gyurgyevói templomban. A templomot téglából építették, ami fontos mert abban az időben fából készítették őket. A templom méretei: 17 méter hosszú, 6,5m széles, a falak majdnem 6 m magasak voltak. Harangja is volt, ami haranglábon állt a templom mögött, 11 speciális ablakja, amelyen vasrács is volt. Johan Miler építette Visarion Pavlovity segítségével, aki a bács-szegedi megyés püspök volt.
A templom diákjai közül érdemes megemlíteni Lukijan Musickit, aki 1777-ben született Temerinben. Író, teológiai tanár, poliglóta és Felső-kárlócai püspök volt. Barátja és kisegítője volt Vuk Karadzsitynak (ő adta a Vuk ábécéhez a gy betűt).
Az akkori Bácska legöbb része kamarai uradalom alatt volt. 1796-ban a Kamara eladta Temerint és Járekot gróf Széchen Sádnornak 80.000 forintért. A gróf magyarokat telepítetett északról 1782-ben, a németek pedig 1787-től költözködtek ide. Ekkor alakult Járek, ami egy puszta volt addig.
A szerbek nem akartak a földesúr jobbágyai lenni és négy év után engedélyezték elköltözésüket a Sajkás-kerületbe, Paska-pusztára telepedtek át, megalapitva Gyurgyevó falut. 1799. június 21. után a szerbek költözni keztek. Dokumentumot készítettek amelyben 178 költöző családfő neve volt benne. Pár hónappal később ez a szám felment 220-ra, 1.610 személy. 1800. tavaszán ledöntötték házukat és templomukat, minden építőanyagot magukkal vittek. Ez minden Szent György napján történt és innen ered az új falu neve is - Gyurgyevó. Öt évvel később a szerbek új, nagyobb templomot építettek, abból az anyagból, amit magukkal vittek. Ugyanazt a nevet adták neki mint Temerinben (Krisztus menybemenetele). Egy generáció két templomot is felépített 56 év alatt.
Az elkövetkező 120 évben, Temerinben nem éltek szerbek. Széchen gróf magyarokat telepítetett Pest, Fejér és Tolna megyéből. Közöttük sok volt a szlovákok száma is, akik gyorsan a magyarok közé olvadtak. Ezenkívül a gróf felépítetett igen mutatós barokkstílusú kastélyt, amit ma az állam birtokol, vendégfogadót, gazdasági épületeket, magtárakat, majorságokat. Mint a mezőváros kegyura, felépítette a templomot, a plébániát, majd az iskolát 1804-1835 között. A lakosság lélekszáma ekkor már elérte a 6000-et. A kastély most a tehnikai középiskolának ad otthont. Széchen család később eladta Temerint a kastéllyal együtt, Fernbach Antalnak, aki egy kereskedő volt Apatinból. Őtet Fernbach Anna és Péter követte, akik uralták Temerint egész a Szerb, Horvát, Szlovén Királyság-ig, 1920-ig. 1799-ben Széchen kérésére Temerint mezővárossá nyilvánítják, és évi négy vásártartására jogosult. A katolikus templomot 1804-ben, az iskolát 1835-ben építették.
1848 augusztusában a mezőváros porrá ég. A lakosság északra költözött Topolyára, Kishegyesre, Csantavérre és más falukba. 2-3 év múlva a lakosság naggya része visszaköltözött.
1899. julius 2.-án nyitták meg az Újvidék-Temerin, Becse vasútat és lépett működésbe a temerini vasútállomás. Ez a lépés fellendítette a gazdasági fejlődést, téglagyár és a gőzmalom is működött ekkor. Nemsokkal Temerin igen fontos kereskedelmi központá vált délkelet Bácskában. Szerb, Horvát, Szlovén Királyság megalakulása új periódust jelentett a falu történelmi és gazdasági szemponjátból is. A Fernbach birtok volt az egyik célpont az agrár reformnak. A mezőgazdasági felügyelők Belgrádból és Újvidékről új törvényt hoztak létre, amivel bepelepítenék parasztokat Újvidék és környékéről. 1920-ban érkeztek az első önkéntes telepesek akik Temerintől délre, Újvidéktől 18 kilóméterre északra, az Újvidék-Becse-Zenta-i út mellé telepedtek. A régi szerb telepesek emlékére az új telepesek,1929-ben, Stáro Gyurgyevó nevet adták falujuknak. Kezdetben 42 család élt itt, de a mai napra már több mint 1100 háztartás és kb. 4000 lakosa van.
1927-ben kezdték meg a villanyvilágítás bevezetését. A hadi gyülekezet idején (1941-1944) a mai Kolónia és Szőreg lakosait kizavarták házaikból és helyettük magyar családok foglalták el házaikat, birtokaikat. 1944-ben a magyarok elmentek Szöregről és Kolóniáról, meg a németek is Járekról. A szerb családok fogták az alkalmat és visszaköltöztek otthonukba. Járek települést pedig telepesek foglalták el Bosznia és Hercegovinából.
