Természeti szépségek Temerinben
Mit nem szabad a természetkedvelőknek kihagyni
Jegricska Természeti Park
A Jegricska folyó a dél-bácskai löszteraszon vályt magának útat, a Nagy-bácskai kanális és a Duna közt. 65 km hosszú, észak-kelet írányú és a Tiszába ömlik. Ez a természetes folyó a sok emberi beavatkozás, tisztitás miatt igen eltér az eredeti jellegétől. Négy községen halad keresztül (Bács Palánka, Verbász, Temerin és Zsablya) és fontos közlekedési útat is szel.
Nemzetközileg jelentős növény-, illetve madárélőhelynek (IPA és IBA terület) számít és a Ramszári mocsaras, vizes élőhelyek listáján is szerepel.
A Jegricska Természeti Park 2005 óta létezik, 1144.81 ha területen. Ebből 245.28 ha (21.43%) II. védelmi kategóriába, 899.53 ha (78.57%) pedig III. védelmi kategóriába tartozik. Növényvilág gazdaságát több mint 80 vízi és mocsári növényfaj szinezi. Nagyszámú védett, illetve veszélyeztetett faj található mint például a tündérrózsa, a tőzegpáfrány, a sulyom és a közönséges rence. Különösen szép társulást mutat az úszó növényzet a parton növekvő náddal és más fajokkal. A parti füvesen megjelenik a topolfa és más bokrok.
A Jegricskában élő 20 halfaj közül 14 őshonos. A legjelentősebb fajok a süllő, ponty, csuka, a compó és a harcsa. Leggazdagabb a madárvilág, majdnem 200 fajjal. Megemlíteni érdemes a szerkő és a gém kolóniát. Jelen van a fekete nyakú vöcsök, a cigányréce, nyári lúd, barna rétihéja, a kis vízicsibe és a kékbegy. Megtalálhatók itt több fajta békák, siklók meg a mocsári teknős. Külön figyelmet érdemel a vidra jelenléte.
Temerini kastélykert
Temerint 1796-ban gróf Széchen Sándor vásárolta meg, aki hamarosan barokk stílusú kastélyt építetett, körülötte mintegy húszholdyi területű parkkal. 1860-tól Fernbach Antal apatini gabonakereskedő tulajdonába kerül a kastély, aki a körülötte levő parkot - kertészével, Szadlek Vincével díszkertté, arborétummá alakítatta.
A parkot gondozó kertészek sorában az utolsó a temerini Törteli Miklós diplomás kertész volt, aki az 1950-es évek elejétől az 1960-as évek végéig csaknem húsz éven keresztül végezte szeretettel és elszánt odaadással ezt a nemes munkát. Az ő keze alatt még tündököltek a virágoskertek a parkban. Ma a park sorsát a helyi köztisztasági közvállalatra bízták.
A park uralkodó fafajtája a nyugati ostorfa, mely bár vidékünkön tájidegen, mégis értékes, ugyanis termése fontos eleségforrás a télire hozzánk érkező északi madárvendégeknek. A nyugati szélén húzódó erecske- köznyelven csak bara- partján kocsányos tölgyek sorakoznak, melyek elszórtan az egész parkban megtalálhatók. Ezenkívül hatalmas fehérnyárak, vadgesztenyék, platánok és néhány erdeifenyő. Külön érték a még megmaradt néhány védett tiszafa. Sajnos némelyiküket az elmúlt néhány évben megcsonkították.
A lágyszárú növények közül megemlíthetők a kónyasárma, a télizöld meténg, a talajt tavasszal szőnyegként elborító salátaboglárka, a nedvesebb talajú részeken tenyésző nadálytő, valamint a mára szinte teljesen kiveszett gyöngyvirág. A kastélyt nyugatról szegélyező sáncárokban erdei pajzsika és aranyos fodorka nő.
A gerincesek közül legnagyobb fajszámmal a madarak vannak jelen. Mintegy hetven fajuk lett megfigyelve eddig a park környékén. Fészkel itt erdei fülesbagoly, fülemüle, vörösbegy, erdei pinty, nagy-, közép- és balkáni tarkaharkály, szén- és kék cinege, barátposzáta, feketerigó. Vonulásban mutatkozik a csonttollú madár, fenyőrigó, meggyvágó, de megfigyeltek már erdei szalonkát is.
Találkozhatunk is ezenkívül erdei békával, a bara és a parki tó körmyékén mocsári teknőssel, vizisiklóval, pézsmapocokkal, valamint a park sűrűjében keleti sünnel. Az öreg, odvas fák denevéreknek adnak otthont.
A park arculatát gazdagítja a tó, melyben számos betelepített halfaj találja meg otthonát.
A sportolni, felüdülni vágyókat várja az a kiépített rekreációs útvonal, melyen testmozgást, testedzést segítő tornaszereket helyeztek el.
